Egy városvezetőnek, de szerintem minden felelős pozícióban lévő embernek,  nemzedékeken átívelő tervei, elképzelései kell legyenek. Ez azonban csak abban az esetben valósulhat meg, ha odafigyelünk az utánunk következő nemzedékekre. Hiszen ők lesznek néhány éven belül városunk, környezetünk meghatározó személyiségei, társadalmunknak szerves részei. De ne felejtsük el, ehhez úgy is kell dolgoznunk, hogy számukra ez a város legyen jövőjük helyszíne…

Ezek a gondolatok csak megerősödtek bennem, amikor találkoztam az idei diák polgármesterrel, valamint a diákpártok képviselőivel. Emlékeznek, amikor a „Holt költök társasága” című filmben Robin Williams, aki a tanárt játssza (zseniálisan, mint minden szerepét), azt ajánlja a tanítványainak, hogy mindent több szemszögből kell megnézni, és ehhez például álljanak fel a katedra tetejére és onnan is nézzenek körül? Így éreztem én is magamat, ezen a találkozón. Mintha felálltam volna a katedra tetejére. Hiszen eddig is odafigyeltem a fiatalokra. Rendezvények sokasága bizonyítja ezt… De, amikor ott ülsz velük szemben és egyik jó ötletet mondják a másik után - amelyek nem azért nem jutnak eszembe, mert olyan idős lennék, hanem mert nem abból a szemszögből néztem eddig, mint ők - akkor úgy érzem, mintha újra megfiatalodtam volna. Ötletek, amelyek most csak magok, de hamarosan kicsiráznak és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb fák lesznek. Legalább is ha tőlem függ, akkor biztos, hogy igen…

És végül engedjenek meg egy parafrázist: ne felejtsük el, hogy a várost nem örökségül kaptuk, hanem csak kölcsönben az unokáinktól!