Néha elkeseredem... II.

Olvasóink értékelése:  / 0

ElégtelenKitűnő 

Szilágyi István írja Kő hull apadó kútba című, gyönyörű és zseniális regényében – szabadon idézve –, hogy: a lehetőségekkel nem csak élni kell, lehetőségeket teremteni is kell. Lehet, első olvasatra furcsa, hogy ez az idézet jutott eszembe a kudarcba fulladt kerékpárút-pályázattal kapcsolatban, de megpróbálom megértetni. Itt volt egy lehetőség, hogy pályázati pénzből modern, korszerű – kerékpárosoknak is –, kedvező infrastruktúrája legyen városunknak. (Azért „is”, mivel egy ilyen megvalósítás az autós forgalmon is nagymértékben segít.)

Mi (és itt most magamra és a városházán dolgozó csapatomra gondolok) megteremtettük a lehetőséget, mindenki másnak csak élnie kellett volna vele, méghozzá úgy, hogy az égvilágon semmi mást nem kellett volna tenni, mint amire felhatalmazta őket a város szabad, demokratikus választáson. Megjelenni egy tanácsülésen (természetesen tisztelet a kivételnek), és odaállni egy olyan projekt mellé, amely városunk életében égetően fontos, és amivel a székelyudvarhelyi emberek mindennapjait meg lehet könnyíteni oly módon, hogy nem is a mi pénzünkből kell megvalósítani.

Nem jött össze.

Remélem azonban, hogy majd a kampányban minden olyan párt vagy szervezet, amelyeken ezen projekt sikere múlott, ott fog virítani a biciklis megmozdulásokon, és meg fogja ígérni a kerékpárutat mutogatva felénk, hogy lám-lám, bezzeg…. Ami még inkább elkeserít az az, hogy megüzenték, egy következő ülésre sem hajlandók az ellenzékiek összegyűlni ennek a témának megvitatásáért, és nem szégyellnek utána még nyilatkozgatni... Ám van ilyen.

Ettől még a karaván halad – ha nehezebben is.